Iskolánk története:
A mai értelemben vett kereskedelmi szakmunkásképzés 1953 szeptemberétől indult meg. Az élelmiszer kereskedelem tanulói számára pedig 1954-ben kezdeményezte a Belkereskedelmi Minisztérium az önálló iskola felállítását. A szervező munkák után az 1955/56-os tanévben meg is kezdődött a tanítás a Budapest Főváros Tanácsa Élelmiszer kereskedelmi-Tanuló Iskolában.Így hívták mai iskolánkat. Önálló épülete még nem volt. Vendégeskedett más iskolák épületeiben (Jurányi utca, Váci
utca). 1957-től az Irányi utca 3-ban kapott szállást. Jobban mondva, ez lett a "törzsiskola", mert az igények növekedésével egyre több épületben, a főváros különböző iskoláiban alakult ki "albérlethálózat". A 60-as évek végére a létszám 3 000-3 200 főre növekedett. A sok osztályt 70 tanár és 100 szakoktató tanította, oktatta.
1967. november 5-én a Nemzeti Színházban ünnepi keretek között lett iskolánk neve: Békés Glasz Élelmiszer kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola. Névadónk, Békés Glasz Imre fiatal korában egy vasszaküzletben dolgozott. A II. világháború kitörése után a francia ellenállási mozgalomba bekapcsolódott, partizán lett. 1944. február 21-én végezték ki Párizs közelében.
Az 1980-as év nagy változást hozott az iskola életébe. Szerkezetileg két iskolává alakult az egy. Egyik fele a Szondi utcában kapott önálló épületet (ma: Terézvárosi Kereskedelmi Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola). A másik fele a Békés Glasz nevet megtartva a IX. kerület Ifjúmunkás u. 31-be költözött.
Az 1981/82-es tanév már itt kezdődik 36 osztállyal, 1 000-1 200 tanulóval. A "modern", egyemeletes, kertes épületben szaktantermek, könyvtár, tornaterem állnak a tanulók rendelkezésére. A hajdani tantestület nagy létszámából 20-25 fő maradt meg mint törzsgárda, kitűnő oktató-nevelő munkát végezve.
A 30 év folyamán iskolánk bázisa volt az országos élelmiszer kereskedelmi képzésnek. Gyakorló iskolája volt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolának, ahová Kamasz Lajos igazgatót többször hívták államvizsgaelnöknek. Az iskola 5 éves pedagógiai terve mintatanterve volt a főváros összes kereskedelmi iskolájának.
A nevelőtestület tagjai számos kitüntetést kaptak (Kiváló tanár, Belkereskedelem Kiváló Dolgozója stb.)
A tanulók a szakmai versenyekről arany-, ezüst- és bronzérmeket hoztak "haza". Külföldi - cseh, német, vietnámi - kapcsolataink révén 40 gyerek üdült évente külföldön.
Sok hajdani "Békés Glasz"-os áll ma is helyt a kereskedelemben.
(Részlet a Jubileumi évkönyvből, 1996.)
Névadónkról: A morális kérdések elsődleges szerepe, hogy az emberi jólétet növeljék. Több etikai értéket ismerünk: demokrácia, egyenlőség, szabadság, függetlenség. Létjogosultságukat az a tény adja, hogy ilyen értékeket tisztelő társadalmak sokkal jobb életkörülményeket tudnak biztosítani, mint az olyan társadalmak, amelyek semmibe veszik ezeket az értékeket. Ezért gondolom, hogy ezeket az értékeket elfogadó társadalom nemcsak etikailag jobb, de kedvezőbb gazdasági helyzetben is fog élni. Az emberek sokkal jobban fognak bízni egymásban, ha a társadalom tagjai ezeket az erkölcsöket követik. Az őszinteség gazdaságilag is kifizetődik! Ezért érdekel engem az etika matematikai és fizikai háttere."
Harsányi János
CURRICULUM VITAE
Dr. Harsányi János
Budapesten születtem 1920. május 29-én. Édesapámnak patikája volt Zuglóban. A fasori Evangélikus Gimnáziumba jártam, ahol elsőrendű nevelésben részesültem. 1937-ben érettségiztem, és ugyanakkor első lettem matematikából az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen.
Szerettem volna tudományos pályára menni, de szüleim rábeszéltek, hogy gyógyszerészetet tanuljak, hogy majd átvehessem édesapám patikáját. 1944-ben behívtak munkaszolgálatra. A német megszállás utolsó két hónapjában a jezsuita atyák mentették meg az életemet azáltal, hogy menedéket adtak nekem a pesti rendházukban.
1946-ban újra beiratkoztam a pesti egyetemre, és 1947-ben doktorátust szereztem filozófiából és szociológiából. Az 1947 - 48-as tanévben Szalai Sándor professzor Szociológia Intézetében voltam tanársegéd. Ott ismertem meg Klauber Annit, aki pszichológia szakos egyetemi hallgatónő volt, és később a feleségem lett.
De 1948 nyarán le kellett mondanom a tanársegédi állásomról, mert közismert marxizmusellenes nézeteim lehetetlenné tették a helyzetemet. Anni volt az, aki ezek után meggyőzött arról, hogy el kell hagynunk a kommunista Magyarországot, ha valaha is tudományos munkát akarok végezni. Azóta is egész életemben nagy segítségemre volt rendkívüli gyakorlati érzéke és osztatlan támogatása minden nehézségben.
Végül is 1950 áprilisában léptük át illegálisan az osztrák határt. Több hónapos várakozás után bevándorlási engedélyt kaptunk Ausztráliába. 1950. december végén jutottunk el Sydneybe. Az első három év nagy részben Sydneyben, mint gyári munkás dolgoztam, de közgazdaságtant tanultam esténként a sydneyi egyetemen. Ugyanis rájöttem, hogy jobban érdekelt az elméleti közgazdaságtan precíz logikai struktúrája, mint a szociológia.
1953-ban megkaptam a M. A. egyetemi fokozatot, és 1954 elején kineveztek közgazdaságtani előadónak a Brisbane Egyetemre. Ott kezdtem el játékelmélettel foglalkozni. 1956-ban egy Rockefeller-ösztöndíjat kaptam. Ez lehetővé tette, hogy feleségemmel együtt két évig tanuljunk a Stanford Egyetemen Kaliforniában, és hogy ott közgazdaságtani doktorátust szerezzek.
1958-tól 1961-ig az ausztráliai nemzeti egyetemen dolgoztam Canberrában. Utána 2 és fél évig Detroitban voltam professzor, 1990-ben mentem nyugalomba.
Tudományos munkámat megosztottam a játékelmélet és az utilitariánus etika továbbfejlesztése, valamint filozófiai problémák között. Négy könyvem és majdnem száz tudományos cikkem jelent meg nyomtatásban. Tagja vagyok mind a két amerikai tudományos akadémiának.
1994-ben megkaptam a közgazdasági Nobel-díjat a részlegesen informált játékokra (games with incomplete information) vonatkozó munkámért, amely erősen hozzájárult ahhoz, hogy az utolsó húsz évben a játékelmélet a matematikai közgazdaságtannak általánosan használt fontos kutatóeszközévé vált.
